Városi Múzeum (Paks)
| Városi Múzeum | |
 | |
| A múzeum épülete szemből | |
| A múzeum adatai | |
| Elhelyezkedés | Paks Magyarország |
| Cím | 7030 Paks, Deák Ferenc u. 2–4. |
| Elhelyezkedése | |
 Városi Múzeum
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 46° 37′ 40″, k. h. 18° 51′ 54″Koordináták: é. sz. 46° 37′ 40″, k. h. 18° 51′ 54″ | |
 | |
A Városi Múzeum Paks önálló múzeuma, állandó és időszakos kiállításoknak és egyéb történelmi rendezvényeknek, kézműves foglalkozásoknak ad otthont. A kőtárban minden évben történelmi vetélkedőt rendeznek az iskolák diákjai számára.
Története[szerkesztés]
A középkorban már megtelepedett ferences rend a török hódoltság után visszatért Paksra, ahol egy viszonylag szerény épületet vettek meg, majd kápolnát építettek (1752. szeptember 20-án Rudnyánszky József a többi birtokos nevében is beleegyezett, hogy a ferencesek házat és kápolnát építsenek), amit 1759. március 25-én Klimó György pécsi püspök szentelt fel. A rend nem sokáig működhetett itt sem, mert II. József alatt a kolostort (1789-ben) felszámolták. Az épületet új birtokosai – a Vigyázó család – kúriának építtették át. 1791. április 8-án Jankovics Antalné végrendeletében szerepel. Később új tulajdonosa lett, így neve Mádi-Kovács-kúriára változott. Szépen fásított parkban húzódik meg, külsőleg 1830 körüli, klasszicista stílusát megőrizve.
Az épületet a második világháború után államosítják, és a rendőrség foglalta el. Ma ez a Városi Múzeum.
A paksi Városi Múzeum a helyi történeti-néprajzi gyűjteményből létrehozott fiatal intézmény. Alapításáról 1993-ban döntött a város önkormányzata, ennek alapján 1994-ben kezdte meg tevékenységét.
Gyűjtőköréhez tartoznak a Paks város közigazgatási területén található régészeti, néprajzi, helytörténeti-újkortörténeti emlékek.
A főépületben az öt teremből álló állandó kiállítás, valamint az időszaki kiállítások számára létrehozott helyiség, a bolthajtásos, korhűen helyreállított pincében kőtár, melléképületben pedig Pákolitz István költő emlékszobája várja a látogatókat. Az intézmény immár jelentős régészeti-helytörténeti-néprajzi gyűjteménnyel rendelkezik, melynek bemutatására az időszaki kiállítások során kerül sor.
A múzeum alapító igazgatója dr. Rosner Gyula régész volt, nyugdíjazása óta Váradyné Péterfy Zsuzsanna.
Kiállítások[szerkesztés]
A múzeum öt állandó berendezettségű és egy ideiglenesen berendezett teremmel rendelkezik. Utóbbi az időszakos kiállítások helyszíne. Az I. teremben Őskorból (főként az őskőkorszakból) származó leleteket találunk. A II. terem az ókori (római és kelta) emlékeknek ad helyet. Ezek jó része a dunakömlődi Lussoniumból került ide. A III. terem a népvándorlás korából ránk maradt tárgyakat őrzi, míg a IV. terem a honfoglalás és a középkor paksi kincseit mutatja be. Az V. terem már a 19. századra vonatkozik. Itt található az úgynevezett Deák-szoba, ahol a nővérénél Pakson sokat tartózkodó haza bölcse megmaradt tárgyait állították ki és rekonstruálták szobáját, ahogy egykor a Szeniczey-kúriában állt.
Kőtár[szerkesztés]
Itt különböző szobrok, díszek és sírfeliratok találhatók, az ókori római, a török kori és az újkori egyházi építmények szobraival, megmaradt épületdarabjaival vegyest.
Pákolitz István emlékszoba[szerkesztés]
A híres paksi költő, Pákolitz István házából, a család által a múzeumnak felajánlott emlékeiből.[1] Előtte a kommunizmus áldozatainak emlékszobra található.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Váradyné Péterfy Zsuzsanna: Kiállítás nyitogató. Atomerőmű Nyomda, Paks, 1999. ISBN 963-03-7614-8